«

»

máj 25

Charlotte Brontë: Jane Eyre

A második kedvenc kosztümös könyvem (az ezernyolcszázas évek kategóriájában). Teli van érzelmekkel és én személy szerint teljesen beleélem magamat. Elismerem lány regény. Nagyon komoly és a szerelem beteljesedésekor, a titok fényre kerülésekor, a szökésnél, az új reménynél, Thornfield elvesztésénél és kettejük találkozásakor valahogy nem is lehet elmondani, hogy mit éreztem az olvasása közben. Azt ajánlom, hogy akik szeretnek olvasni, azok olvassák el először, aztán nézzék meg a 2011-es adaptációt Mia Wasikowska és Michael Fassbender főszereplésével. Nagyon jól adja vissza a hangulatot, és igazán könyvhű (értsd úgy, hogy szinte szóról szóra ugyanazok a mondatok hangzanak el köztük néhol, mint a könyvben).

Mindegy, visszatérve a könyvhöz, ehhez a gyönyörű történethez, leírom miről szól (a teljes történetet, tehát aki nem szeretné tudni a végét az ne olvassa el): Jane Eyre egy szegény pap és egy gazdag leány gyermeke (akit e házasság miatt kitagadtak a családból és egyedül az egyik testvére fogta a pártját). A házaspár meghalt. A gyermek még alig egy éves volt, a nagybátyjáékhoz került (ez a nagybácsi volt az a testvér, aki pártját fogta húgának, annak házasság kötésekor), de Mr. Reed kis idővel később halálos betegségével jobb létre szenderült. Halálos ágyán megígértette feleségével, hogy a kis vézna lánykát édes gyermekeként neveli fel. Mrs. Reed nem tartotta be ígéretét. Gyűlölte Jane-t, engedetlennek, gonosznak, szófogadatlannak tartotta és azt mondta róla, hogy ilyen gonosz lelkületű gyermeket még soha életében nem látott. Végül Miss Eyre 10 éves korában unokatestvére provokálására kifakadt és a nála négy évvel idősebb fiút szépen orrba vágta. Ebből Mrs. Reed azt következtette ki, hogy Jane ok nélkül megtámadta unokabátyját (enyhén szólva elfogult volt 3 gyermekét illetően az asszony és bárhogy is bántották a “szegény rokont” a gyerekek, aki “csak kegyelem kenyéren él itt náluk”, az mindig a “betolakodó” hibája volt). Büntetésből a kislányt bezárta több órára a “vörös szalonba”, ahol sok-sok évvel ezelőtt a férje meghalt, és ahol Jane mindig nagyon félt. Most is egy táncoló fényfolt miatti ijedtségében (egy sötét szobában 10 évesen kísértetektől való félelmemben én is ki lennék) sikítozni kezdett. Oda is jött Bessie, meg egy másik szolgáló és Mrs. Reed. A ketségbeesett gyermek hiába könyörgött “jótevőjének” (Mrs. Reednek), az visszalökte a szobába. Jane elájult és idegösszeroppanást kapott. Ezután az orvos tanácsára (,hogy vigyék el egy intézetbe), a Mr. Brocklehurst által irányított loowoodi árvaintézetbe került. A nyomorúságos környezetben egy tífusz járvány az intézet nagy részét kiírtotta. Ráadásul Jane barátnője, Helen Burns is meghalt tüdőbajban. Mindenesetre a megyei közösség felfigyelt a sok elhalálozásra és jobb körülményeket teremtettek. 8 évvel később (6 év, mint iskolás, két év mint tanítónő) Miss Temple (az intézet kedves igazgatónője) férjhez menetele után Jane álláshirdetés útján nevelőnői állást kapott Thornield Hallban, Mr. Rochester gyámleánya mellett. Adéle Varéns, Cecilia Varens (Rochester régi szeretője) gyermeke, de nem Rochester-é. Valahogy a ház egy sötét titkot rejt: különös hangok, bezárt ajtók, kísérteties nevetések és egy roppant furcsa szolgáló (Grace Poole). Egyszer aztán, amikor Jane Mrs. Fairfax (a házvezetőnő) egy levelét elvitte a postára a hay-i úton összefutott egy lovassal. A ló megcsúszott a kemény jégen és az utas kificamította a bokáját. Jane segíteni próbált, végül nagy nehezen sikerült felültetni a férfit a lovára. Mikor hazaért Mrs. Fairfax lelkesen mesélte, hogy az úr, ahogy szokott, azaz hirtelen visszatért otthonába, de nagyon rossz kedvében van, mert kificamította a bokáját (hozzátenném eddig Jane nem találkozott egyszer se Mr. Edward Fairfax Rochesterrel). Mindenesetre a mogorva, 40 éves férfi szép lassan összebarátkozott az őszinte, nyílt szavú és kedves lánnyal.

Persze ez a barátság mindkét részről, természetesen titokban, tovább fejlődött. Ott volt egy másik üresfejű és gyönyörű lány (Blanche Ingram), aki persze szöges ellentéte volt Jane-nek, az okos, de csúnya leánynak és ezért is potenciális menyasszony jelöltet láttak benne az úr számára, aki úgy tűnt érdeklődik is iránta. Mr. Rochester ellen merényletet követtek el (felgyújtották az ágyát miközben aludt), Jane  ébredt fel arra, hogy valaki megállt az ajtója előtt, így amikor kilépett az ajtón, hogy körülnézzen, megérezte a füstszagot és így épp időben érkezett, hogy megmentse gazdáját. Olyan eset is történt, amikor az úr Spanish Town-i ismerőse, Mr. Richard Masont valaki megszúrta. Erre a házban lévő sok vendég is felébredt, akiket Rochester azzal nyugtatott, hogy az egyik szolgálónak lidérces álma volt, de mivel Jane-ben bízott, ezért őt kérte meg, hogy vigyázzon Mason-re, amíg orvosért megy ő. Richard-ot hajnalban szépen kicsempészték. Végülis sok-sok félreértés és veszély után Rochester szerelmet vallott (végre!!!) és megszervezték az esküvőt. A szertartásra azonban odament Mr. Briggs, az ügyvéd és Richard Mason. Kijelentették, hogy Rochester bigámiára készül (többedszerre, jelen esetben másodszorra próbál megházasodni). Bertha Mason az első felesége még mindig élt, ő volt Thornfield titka, ő kacagott olyan különösen és ő követte el a merényleteket. Őrült (genetikailag, tehát családilag bennük van), Rochester alig találkozott vele az esküvő előtt és évekig menekült előle, azzal, hogy Európában szórakozott. Ezzel meghiúsult Jane és Edward házassága. Jane következő hajnalban megszökött. Három napig bolyongott, erdei bogyókon és kihűlt kásán élt, mig végül sok-sok elutasítás után Riversék befogadták. Édesapjuk nemrég halt meg, ezért gyűltek össze (St. John, Diana és Mary Rivers testvérek és öreg házibútorként Hannah). Jane 3 napot végigaludt, aztán miután felébredt, mint Miss Jane Elliot élt tovább köztük. A lányokkal jóban lett, hiszen okosak voltak és az érdeklődési köreik is nagyrészt megegyeznek. Mr. St. John (aki egyébként pap) misszionáriusnak akar elmenni, hiába szerelmes Miss Rosamund Oliverbe. Janeből a helyi lány falusi iskola tanítónője lesz, aztán kiderül, hogy a nagybátyja, Mr. John Eyre meghalt és 20000 fontot örökölt (ami akkor sok pénz volt). Ráadásul a Rivers testvérek édesanyja Eyre lány volt, azaz ők Jane unokatestvérei. Az örökösnő kérésére négy felé osztották a vagyont és onnantól együtt laktak. St. John héberre tanította Jane-t, mindezt azért, hogy misszionárius feleséget csináljon belőle. Jane azt válaszolta, hogy testvéreként elmegy vele, de feleségként nem, mert nem tudja szerelemből szeretni (és magába azt is gondolta, hogy nem tudná elviselni a férfi testi közeledését, amit persze biztosan nem mulasztana el, mint férji kötelességét is). Aztán egy alkalommal ennyit hallott: “Jane, Jane”  Erre gyorsan postakocsiba szállt és pár nap alatt eldöcögött Thornfieldbe. Óvatosan közelített a kastély felé, de ahol a homlokzatnak kellett volna lennie, ott nem volt semmi. Közelebb ment és a ház teljesen leégett, csak pár tartó oszlop állt magányosan. Abban reménykedett, hogy a gazda nem volt otthon, hanem valahol Európában kóborolt a baleset idején. Visszarohant a fogadóhoz, ahol elmesélték neki, hogy mint kiderült a kastélyban tényleg volt egy őrült, ahogy a vidéken hitték, ráadásul a gazda felesége. Ez a nőszemély ellopta az ápolója kulcsát (aki egy kicsit sok rumot ivott) és kiszökve felgyújtotta a házát, ahogyan már többször (kétszer) is megpróbálta. Az úr hősiesen kimentett mindenkit a személyzet közül, plusz még a tetőn őrjöngő asszonyért is felment. A nő leakart ugrani, hiába próbálta lebeszélni a férje, mégis megtette. Mr. Rochester fölött pedig beszakadt a mennyezet, miközben jött le a lépcsőn. Élve halászták ki a romok alól, de az egyik kezét le kellett amputálni, ráadásul mindkét szemére megvakult. Most egy nem messzi penészes vadászkastélyában él pár régi szolgálójával és hihetetlenül mogorva lett. Jane miután mindezt meg tudta, még aznap éjjel elhajtatott, ahhoz a kastélyhoz, ahol szerelme élt. Bement, egy pohár vizet bevíve régi gazdájának egy kis hitetlenkedés, csókok és ölelések után minden rendbe jött. Csendes esküvőn összeházasodtak és két évvel később Edward egyik szeme sokat javult (kicsit homályosan, de azért lát ,tud olvasni és írni egy kicsit), annyira jó lett, hogy első szülött gyermekét már látta is, aki az ő eredeti szemét örökölte. 

Remélem tetszett és kedvet kaptatok az elolvasásához, akármennyire is hosszú könyv (kb. 300 oldal, ami nekem semmi, de egyeseknek ez egy nyárnyi idő elolvasni).

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>