«

»

jún 23

Titánok haragja

Nem mondom, jobb volt az elsőnél, ugyanis már nem kellett átesünk a hős lelki és harci fejlődésén, hanem már egy kis sztorit is sikerült csinálniuk a forgatókönyv íróknak. -> Zeusz (Liam Neeson)  elment a halászként élő félisten fiához, hogy annak segítségét kérje, mert Kronosz és a titánok próbálnak kiszabadulni alvilági börtönükből, a Tartaroszból (ennél a pontnál elgondolkodtam, egyrészt, mert nem biztos, hogy jól emlékszek, hogy tényleg a Tartaroszról volt szó, ilyen szempontból elismerem elég pocsék a memóriám, viszont a másik, hogy a Tartarosz az alvilágban van? mintha a Halhatatlanokban egy hegy lenne… de lehet, hogy hülyeségeket beszélek össze). Perszeusz (Sam Worthington) nemet mond, ugyanis a fiának, Héliosznak apára van szüksége, ráadásul ő inkább egyszerű halász szeretne maradni, még akkor is, ha az előző rész folyamán megölte a Krákent. Zeusz rábólint, hogy ím legyen meg a fia akarata és elmegy az alvilágba, ahol összefut két testvérével Poszeidónnal és Hádésszal (Ralph Fiennes); és fiával a háború istenével, Árésszal. Viszont elég nagy pácba kerülnek, amikor kiderül Hádész és Árész szövetkeztek ellenük és Kronosszal egyezséget kötve megsebesítették Poszeidónt és elfogták Zeuszt. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az istenek ereje egyre csökken, mert az emberek már nem imádkoznak hozzájuk, így persze legyengülve könnyebben sebezhetőek. A villámistent pedig végső erejétől megfosztva  szerették volna látni, hogy az isteni energia által kiszabadíthassák apjukat/nagyapjukat (kinek mi), hiszen ez volt az egyezségben. Ők így elkínlódnak a film felén keresztül (ez persze csak pár jelenetet jelent, amíg láthatjuk őket), miközben Perszeusz faluját megtámadja egy mérget és tüzet okádó szörny (micsoda kombináció), erre főhősünk szereplési mániája is előkerül és számomra ironikus módon, abban a pillanatban, amikor meglátja félelmetes ellenségét, a mellette (!!!) lévő asztalt ellökve szabaddá teszi egy (hiperszuperül) elrejtett csapóajtót, amiből régi jó kardját elővéve támadásnak indul. Nagy nehezen (miután a falu fele leégett) végre megöli a bestiát.

Fiával ezután elment az Idol hegyen lévő Istenek templomába, ahol a súlyos sérülésekkel rendelkező Poszeidón elirányítja (szintén félisten) fiához, Agenorhoz. Mindezek után kilehelte a lelkét (lám-lám mégse olyan halhatatlanok ezek az istenek). Perszeusz ezek után elrepült a fekete Pegazus hátán a szépséges és harcias  Andromédához (Rosamund Pyke), aki fogvatartja Agenort, aki egyébként  hivatásos tolvajként éli mindennapjait. A kiszabadulásért cserébe a két unokatestvér (Agenor+Perszeusz),  Androméda és még pár katona eljutnak az Elbukotthoz (Héphaisztoszhoz – Bill Nighy), aki az egyszerűség kedvéért egy elvileg nem létező szigeten küklopszokkal körülvéve tengeti mindennapjait, mert régebben egy családi vitában szerencsétlenségére Hádész mellé állt és ezért ide száműzte Zeusz. Héphaisztosz tervezte egyébként a Tartaroszt, ahova egyszerű halandó csak egy időről-időre helyet változtató labirintuson keresztül tud bejutni. Mit ne mondjak sikerül nekik, bár addigra erősen megfogyatkoznak, mert márcsak a félistenek és Androméda maradtak. Nagy nehezen kiszabadítják Zeuszt, viszont addigra Kronosz „aksija is feltöltődött” drága fiacskájából, hogy kitört börtönéből. Érdekes módon bár Kronosz elvileg az idő, itt mégis tüzes szörnyként ábrázolják (hasonlít egy kicsit a Gyűrűk Urából megismert balroghoz, bár ő kicsit szilárdabb).

Egyébként ezt a cukipofát  csak a triumdárdával, azaz Zeusz villámjának, Hádész villájának és Poszeidón szigonyának egyesüléséből létrejövő fegyverrel lehet legyőzni. Mire mindezeket innen-onnan összeszedi Perszeusz, addigra Androméda hadserege is felkészül a harcra, bár baromi sok titán baromi sok ember ellen, nem túl egyenlő küzdelem. Hogy ne is ragozzam, mert hisz akit tüzetesebben is érdekel e filmek remeke, az megnézi szépen, míg aki a bejegyzés elolvasásával kipipálja ezt a filmet, annak elmondhatom, hogy Perszeusz természetesen ismét megmenti a világot a pusztulástól Kronosz szájába repülve Pegazuson, és ott a triumdárdával méretes lyukat vágva atombombához hasonlatos robbanást előidézve. A film végéhez még hozzátartozik, hogy bár Perszeusz még siratja Ió-t (a feleségét, akit az a bizonyos kaszás magával ragadott), azért mégis magához rántja Andromédát és annak méretes csókot ad. Még egy csipet meghitt beszélgetés Héliosszal és Vége.

Tényleg jobb volt, mint az első része, de azért a Halhatatlanoknak közelébe se ért (például a látványvilág nagyon ott volt). Egyébként pedig a kedves hoolywood-i filmstúdióknak üzenem, hogy szálljanak már le erről a témáról, mert már erősen elegem van belőlük, mert ha még mindegyik jó lenne, akkor azt mondom csak csináljátok, de így? Csakhogy adjak az utóbbi évekből ilyesmi stílusú történelmi/mítoszos filmet:  Titánok harca, Titánok haragja, Halhatatlanok, Percy Jackson és a villámtolvaj (teljesen kétségbe estem, amikor megtudtam, hogy jön a második része), Perzsia hercege és az idő homokja, kicsit régebbiek pedig a Gladiátor, Spárta, 300 és Trója (az utóbbi 4 kiváló film, ezeket csak a témakedvéért említettem meg. Mindenesetre mostanában kicsit rákattantak a görög mitológiára, nincs ezzel baj, csak csináljanak jó filmeket.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>