«

»

jan 11

Les Misérables – Nyomorultak

Először a színházban láttam Kecskeméten musical formában, és hát szerelem volt első látásra. Az élmény hatására úgy döntöttem elolvasom. Na igen, ez nagy hiba volt. Victor Hugo regénye ugyanis sacperkb. 1300 oldal, és oly mértékben unalmas, hogy… konkrétan nem is lehet rá semmit mondani. Csak hogy mindenki értse képes volt 50 (!!!) oldalt írni a waterloo-i csatáról úgy, hogy az égvilágon semmi köze nem volt a sztorihoz (ehhez hasonló a drámáknál a végkifejlet előtti késleltető mozzanat, magyarán semmi haszna nincs a jelen esetben) kit érdekel ennyi oldalon át a haderők felsorolása, a legapróbb mozzanatok egy-két elvakult waterlooi-csata fanon kívül??? a másik kedvencem, amikor 25 oldalon át a párizsi csatornarendszerről írt (a waterloo-i csatához hasonlóan semmi lényegessel). Mindenesetre végigszenvedtem, és kicsit megrendült a hitem az egészben. De most! Igen sikerült egy fantasztikus, zseniális, szuper jó…stb. filmet összehozni. A sztorit nem akarom magyarázni (, ha láttad a filmet úgyis tudod), premierkor néztem meg katarzis élmény+bőgve jöttem ki a moziból. Előre szólok, hogy most az égig fogom dicsérni ezt az egészet, mert teljesen a hatalma alá kerültem.

1. A szereplőgárda.
Már hónapokkal ezelőtt utána kezdtem járni, és most komolyan, ha valaki ezt a filmet elszúrja kifutok a világból. Főbb szerepekben Hugh Jackman (Jean Valjean), Russel Crowe (Javert), Anne Hathaway (Fantine), Amanda Seyfried (Cosette), Eddie Redmayne (Marius), Sacha Baron Cohen (Thénardier), Helena Bonham Carter (Thénardir-né). Csak ezeket a neveket végigolvasva az embernek (legalábbis nekem) kedvem támad moziba menni, pedig amúgy a “töltsük le otthon a filmet, mert olcsó” híve vagyok (kivételes esetek: 1. rá vagyok izgulva arra a filmre, és még hónapokat kell várni, hogy fönn legyen a neten 2. a látványvilágért megéri 3. ha valaki elhív 😀 ).
-Hugh Jackmant, mint Wolverine a kidolgozott felsőtestéért szeretjük vagy, mint Robert Angier (a Tökéletes trükkben, azon -már bocsánat a kifejezésért- műveletleneknek, akik nem ismernék eme filmtörténeti művet, nagyon ajánlom, hogy valahogy szerezzék meg és nézzék végig), ahol már bizonyította (számomra), hogy jó színész, de ha valaki ez utóbbit nem ismerné, az remélem látta (vagy látni fogja), hogy itt igazán odateszi magát teljesen átérezve a szerepet.


-Russel Crowe hangját bár több kommentben is szidták, szerintem semmi probléma nem volt vele, sőt, különleges orgánuma van és mindkét szóló dalában (rám nézve) elsöprőnek bizonyult. Számomra Javer, nem negatív szereplő, mert ő inkább az elvek embere, aki végig, hűségesen kitartott hite mellett, míg egyszer, amikor Jean Valjean szavaitól megbabonázva elengedte a Mariussal a vállán épp a csatornából kimászó szökevényt, a tettét annyira nem bírta elviselni, hogy egy hosszas (és nagyon szép) dal után leugrott egy hídról, áttekintve ez inkább tiszteletre méltó.


-Anne Hathaway nagy kedvencem (nem csak itt, amúgy is, rengeteg filmjét néztem meg), elénekelte hihetetlen átérzéssel az I dreamed a dreamet ->hűha (ennyit lehet hozzáfűzni), mert ez egy nagyon nehéz dal (számomra még azért érdekes, mert ezt énekelte el Susan Boyle is a British Got Talent válogatóján, szó mi szó le esett tőle az álla a mentoroknak 😀 ). Szegényt eléggé elcsúfították a sminkesek, amikor már mindent elvesztett, de a végén ismét szép lehetett.


-Eddie Redmayne-el kapcsolatban egészen egyedinek érzem magam, mert mindenki úgy emlegeti, mint ismeretlen, ifjú és feltörekvő titán, de azon kivételesek és elvetemültek (láss engem) már találkoztak vele a Ken Follett (nagyon hosszú) regényéből készült Katedrális (The pillars of the world) című sorozatában, mint János fia János (, ahol had tegyem hozzá, hogy szintén jól játszott). Igazából rajta nagyon meglepődtem, hogy tud énekelni, de bízhattam a producerekben és a rendezőben, hogy mindent úgy csináltak, hogy a néző elismeréssel gondoljon a munkájukra.

-Amanda Seyfried. Én szerettem őt, és magát a karaktert is, de egyszerűen nem tehetek róla, de én Éponine-nak (Samantha Barksnak) szurkoltam (bátyám szerint “a barnákra bukok”, egyébként van benne valami, de mielőtt valaki félreértené, teljesen természetes hetero érzéseim vannak, visszatérve) valahogy jobban tudok azonosulni szegény csajszival, aki a hősszerelmest segítve nem árulja el igazi érzelmeit, ezzel a férfi boldogságát nem megakadályozva. Ettől függetlenül Cosette és Marius nagyon aranyos párt alkotnak a végén, és örülök nekik (mégha ez csak történetileg van is így).


-Samantha Barks már énekelt Éponine szerepében a Nyomorultak 25. évfordulós díszelőadásán. Ahogy már az előbb is röviden kifejtettem ő is hihetetlenül tetszett (, mint úgy általában mindegyikük).


-Helena Bonham Carter és Sacha Baron Cohen, előbbit eléggé míg ellenben utóbbit borzalmasan nem bírom, de ez az én személyes problémám (végeredményben az egyetlen bajom a filmmel kapcsolatban). Egyébként viccesek voltak, ahogy oldották a hangulatot és kellemesen utálhatóak, ahogy negatív szereplőkhöz illik.


2. Látványvilág
Röviden: finoman hátborzongató. Fontos megemlítenem a nyitó jelenetet–>amikor egy gigantikus méretű hajót próbálnak a pici, lesoványodott, marha mocskos gályarabok az örvénylő vízben bevontatni a dokkba, hát… mit is mondjak… hatásosra sikeredett (mondjuk úgy, hogy kikerekedett szemekkel meredtem az amúgy is méretes vetítővászonra, miközben próbáltam az egészet felfogni). A másik ilyen monumentális képsor a legvégére épített “csöpp” barikád (ha láttad, érted mire gondolok).


3. Zene
Erről annyit tudok mondani, hogy a film megnézése után egy hétig folyamatosan (sok-sok órán keresztül) ezt hallgattam, és azóta is rengeteg alkalommal. És nem mellesleg a filmhez minden zenét a helyszínen forgatás közben vettek fel.
4. Könyvhűség
Meglepő, de teljesen könyvhű volt (már, ami egy musicalbe belefér).

Végkövetkeztetés-> ezt még sokszor, nagyon sokszor fogom megnézni. Remélem nagy sikerrel fog szerepelni az Oscar-gálán.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>