«

»

Júl 15

Austen életműve

Ma olvastam el a számomra utolsó és amúgy kiadásban tényleg utolsó Jane Austen művet (különben egyébként elsőnek írta), ez A klastrom titka.  Erről külön is fogok beszélni, de most összegezem és külön-külön is mondok róluk dolgokat.

Nekem nagy részt tetszenek Jane Austen művei. Mindegyikben van valami magával ragadó, csak nem egyenlő mértékben.  Érdekes, hogy van egy “alap séma”, amivel meg van határozva, hogy hanyadik pasi lesz az igazi. Ez nem baj, nem kell mindnek különböznie. Bár van, ami több szálon fut, és van,ami egyen. Hát igen a férfiak, meg kell mondanom az igazi, a nagy Ő számomra Mr. Darcy (ő a leghelyesebb, okos is és teljesen szerelmes Elizabeth Bennetbe). Ő a Büszkeség és balítélet férfi főszereplője.  És nem lényegtelen dolog, hogy ő tudja a legszebben megkérni a hősnő kezét (főleg a 2005-ös mozifilm Matthew MacFadyenje, de a könyvben is nagyon szépen beszél). A második, hát nem is tudom. Itt többen is holtversenyben vannak: Mr. George Wentworth kapitány (Meggyőző érvek), Mr. Edmund Bertram (A mansfieldi kastély) és Mr. Edward Ferrars (Értelem és érzelem). Az Emmában Mr. Knightley, bár okos és kedves, de 16 évvel idősebb, mint Emma! Az Értelem és érzelemben is Brandon ezredes kétszer olyan idős, mint Miss Marianne Dashwood! Mert a többibe legalább csak 6-8 év különbségek vannak.  Ezt eddig elfelejtettem írni, DE fontos, hogy ki fordította a könyvet! Büszkeség és Balítéletben nekem Szenczi Miklós fordította, a többi az Emma és A mansfieldi kastély kivételével Ulpius házasok, azok nem rosszak, de az Emma! Vagy a könyv ennyire borzasztó vagy vacak volt a fordítás. Vessetek meg ezért, de szerintem így van! Nos ezekből a romantikus művekből sokan felállítanak egy rangsort. Ezt én is megtettem, íme az eredmény:

1. Büszkeség és balítélet

2. Meggyőző érvek

3. A mansfieldi kastély

4. Értelem és érzelem

5. A klastrom titka

6. Emma

Nekem ezekre a helyezésekre futottak be. Tudom, hogy még vannak kisebb művei, de itt most csak a regényeit veszem. Külön-külön is írok róluk.

Büszkeség és balítélet                                                                                                                    Tisztában vagyok azzal, hogy erről a témáról már írtam, de erről szívesen is írok. Nálam ez a mű a tuti favorit. Eleve a karakterek, a történet, a hirtelen csavarok és még szépen is van kidolgozva! Igaz, hogy én filmen láttam először (első látásra szerelem volt), de könyvben is nagyon jó. Vannak, akik azt mondják a Meggyőző érvek a legjobb, de én maradok a Büszkeség és balítéletnél. Itt írtam már róla korábban: http://blogolok.ingyenblog.hu/egy-romantikus-tortenet.blog . Itt szépen leírtam az alap helyzetet és a filmekről is írtam. Szóval nekem ez a kedvencem, ezt olvastam először, de semelyik másik nem pipálta le!

Meggyőző érvek                                                                                                                                Sokak szerint ez a legjobb, de valami hiányzott belőle, ami viszont az 1. helyezetemben benne van. De el kell ismerni nagyon jó kis könyv. Mivel még nem írtam róla, akkor most igen:     A 27 éves Anne Elliot már úgy gondolja örökké vén lány marad. 8 évvel ezelőtt egy fiatal tengerésztiszt jegyese volt, de jó barátnője Lady Russel lebeszélte erről, így az eljegyzés fel lett bontva. Mivel családja túl költekező életmódot folytatott ezért a házat bérbe adták és elköltöztek Bathba. Anne még nem ment velük mert húga, Mary kérésére elment hozzá. A bérlő Croft admirális feleségének öccse viszont az a tengerésztiszt, akiért még mindig dobog Anne szíve: Wentworth kapitány! Aztán persze jönnek a bonyodalmak, a kapitány másnak udvarol, megjelenik Anne unokabátyja, Mr. Elliot és ő udvarolni kezd Annenek, de a vége jó, ha minden jó.  Nekem ez is tetszett.

A mansfieldi kastély                                                                                                                      Itt írtam már róla: http://blogolok.ingyenblog.hu/a-szegeny-rokon-felemelkedese.blog  Nekem ez is tetszett, bár az első 150-200 oldal nem volt túl jó. Kicsit furcsa, hogy pont Edmundot szereti, aki az unokatestvére, de ez az ő dolguk. Ebben a könyvben rengetegszer előjön, hogy mennyire gonoszak és erkölcstelenek is az ember. Talán ennek a műnek van a legnagyobb erkölcsi tanulsága. Borzasztó, ahogy megcsalják a másikat, elszöknek, rosszul bánnak a rokonukkal csak azért, mert ő szegényebb környezetben élt… stb.

Értelem és érzelem                                                                                                                        Kérdezhetnétek, hogy miért csak a negyedik hely? Nem is tudom, szerintem nem volt ez olyan hű de nagy mű. Zavaró, ahogy Marianne hisztizik Willoughby miatt, és hogy Elinor se tudja megmondani Lucy Steelenek, hogy igazából mennyire utálja. Amúgy nem volt ez olyan rossz könyv, csak kicsit olyan összecsapott lett. Van aki szerint ez a legjobb pl.: http://lulinolvas.blogspot.com/2009/01/jane-austen-rtelem-s-rzelem.html Itt nem akartam ám őt reklámozni csak érdekes a véleménye!

A klastrom titka                                                                                                                              Jane Austen ezt a regényt 1803-ban írta, de csak jóval később, a szerző halála után 1818-ban jelent meg. Abban a korban, ha egy mű születése és megjelenése közötti időszak ilyen jelentős mértékű volt, az magában hordozhatta a mű iránti érdektelenséget. Mert ezen időszak alatt tekintélyes változások mentek végbe a színhelyek, a viselkedés, a könyvek és a vélemények tekintetében.

A Klastrom titka főhőse Catherine Morland, nem viselkedett a társadalmi elvárásoknak megfelelően. Szertelen, fiús természetű, nem szép és nem is valami eszes. Atyja lelkész
volt, tekintélyes magánvagyonnal és két jövedelmező “stallummal” rendelkezett. Feleségével tíz gyermeket neveltek és eszükben sem jutott lakat alatt tartani őket.
Catherine szabadon és boldogan élte gyermekéveit, tizenöt éves korában kezdett először foglalkozni a külsejével. Hősnőnek készült. Elolvasta azokat a műveket amelyeket egy hősnőnek el kellett olvasnia. Közben ábrándozott és nagyon unatkozott. Tizenhét éves volt már, amikor az a szerencse érte, hogy gyermektelen földbirtokos szomszédai meghívták egy hosszú nyaralásra Bath-ba. Catherine reményei beteljesűlni látszottak, miszerint olyan kalandokban lesz része, amiről addig, csak álmodozhatott. És valóban. A fiatal és csinos lány, akiről úgy sejtik, hogy gazdag örökség várományosa gyermektelen szomszédai révén, sok férfi szívét megdobogtattja. Naív, féktelen és emiatt számos nehézségbe, félreértések hálójába keveredik. A probléma megoldódni látszik, -miután Mr.Tilney kapitány, kinek fia elnyeri hősnőnk kegyeit- vendégül hívja őt otthonába, a Klastromba. Ezután Catherinenek igazi kalandokba lesz része, ám kiderül, hogy mindvégig képzeletének volt áldozata. A Klastrom titka nem magában az épületben rejlett, hanem annak gazdájában, aki kiderítette és kevesellette leendő menye származását és hozományát.

Hogy a fiatalokat elszakítsa egymástól, Catherinet Henry távollétében eltávolította a Klastromból. Végűl, ahogy a jó regényekben már megszokhattuk, a szerelem győzött, a fiatalok össze házasodtak. Ám addig sok könnynek kellett hullnia, és számtalan izgalmas kalandnak kelett megtörténnie ahhoz, hogy Catherine Morlandból igazi hősnő válljék.

Source: http://hu.shvoong.com/books/novel-novella/1800364-klastrom-titka/#ixzz1SAAm3YCd

Nekem ez már nem tetszett annyira nagyon, mert bár Mr. Tilney nagyon gáláns, meg minden, de milyen apja van már komolyan?

Emma                                                                                                                                                  Itt amúgy erősen gondolkodtam, hogy tényleg ez-e a leggyengébb, de végül így döntöttem.  Valahogy az, hogy Emma mindenkit össze akar hozni az ismeretségi körében valakivel, ez zavaró. Nekem az se tetszett, hogy Mr. Knightley 16 évvel idősebb, mint Emma. De biztos velem van a baj, ilyen szempontból. „Emma Woodhouse igazán mindent megkapott az élettől, ami szép és jó: csinos volt, eszes, gazdag, deríís természetű; már huszonegyedik évében járt, de komolyabb baj vagy bánat még sosem érte.” E sorokkal kezdődik a jellegzetes Austen-hősnők közé méltán felsorakozó Emma regénye; s az említett számos jó tulajdonság, kedvező adottság ellenére bizony vele is végigjáratja az írónő a csalódások, kisebb-nagyobb bánatok, tanulságok iskoláját. Az események középpontjában három ifjú pár félreértéseken és viszályokon át győzedelmeskedő szerelme áll. A színtér, a környezet itt is ugyanaz, mint a többi Austen-regényben: vidéki angol úriházak, amelyek úgy élik derűsnek és kiegyensúlyozottnak látszó életüket, mintha az országnak semmi köze sem volna a Csatorna túlsó oldalán dúló napóleoni háborúkhoz. De a szereplők újszerű érzékenységén, társadalmi komédiájuk apró mozzanatain mégis érezni, hogy a világ épp változófélben van körülöttük.   Forrás: http://www.libri.hu/konyv/emma-3.html

 

Miután elolvastam mindegyiket, én erre a sorrendre jutottam. Másoknak másképp tetszett. De, ha valakit érdekel Jane Austen munkássága én bátran ajánlom neki bármelyiket. Mert lehet, hogy valakinek az Emma fog legjobban tetszeni, míg a Büszkeség és balítélet a legkevésbé.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>