Júl 01

Julie&Julia

Ez a film két igaz történet alapján készült. Az egyik Julia Child életéből, amikor férjével, Paullal (, aki a nagykövetségen dolgozott, és mindig áthelyezték, mint például most) 4 évre Párizsba költöztek 1949-ben. Az asszony megunva a céltalan életet, új hobbikba kezd. A probléma ellenben az, hogy szerinte ő csak enni szeret, így nem jön be a kalapkészítő- és bridzs klub se. Viszont megtalálja a tökéletes hobbit a főzés keretében. Egy profi tanfolyamra iratkozik fel kezdőként, de mindenkit lealáz ügyességével, persze sok gyakorlás után. Találkozik két hölggyel, Simone Beckkel és Lousiette Bertholle-lal, akik szakácskönyvet írnak. Beveszik társnak, a közben barátnőjükké váló, Juliat. A könyvre 8 évet szúrnak el, de végül a Knopf kiadó, ezen belül is Judith Jones szerkesztő, meglátja benne a lehetőséget, és megjelenik A francia konyha iskolája címmel. Innentől, bár kicsit hülyén hangzik, de felcsövel Julia karrierje és meg sem áll a saját tv-műsorig.

A másik szál közelebb áll hozzánk, hiszen 2002-ben kezdődik Julie és Eric Powellel. Julie a 2001. szeptember 11-és áldozatok hozzátartozóinak fenntartott lelkisegély szolgáltatónál van, vagyis egy olyan helyen, ahol segítenek feldolgozni a tragédia utáni időket. Eric egy magazin régészeti rovatának szerkesztője. A folyamatos napi robot, és itt is a céltalanság hatására, egy új tervet készítenek. Eric ötletére, Julie elkezd egy blogot írni, ami Julie/Julia projekt címmel, arról szól, hogy egy év leforgása alatt Julie megfőzi az eredeti, első kiadású Julia Child könyv mind az 524 receptjét. A nem kis méretű feladat először jól halad, aztán jönnek a hullámvölgyek. Lehetőség nyílik, hogy vendégül lássák Judith Jonest, de a vacsora a rossz időre és Judith idős korára hivatkozva az utolsó pillanatban lemondódik.

Draft_lens2359443module13279565photo_1230926188JulieandJulia_AmyAdams

Ezután szépen össze is vesznek, mert Eric (hozzáteszem teljesen jogosan) panaszkodni kezd, hogy Julie márcsak az olvasókkal törődik, vele már alig, és minden akadályt végső bukásnak elkönyvelve hatalmas hisztiket csap. Eric el is megy pár napra (mondjuk kettőre), de végül kibékülnek, és sikeresen (ráadásul) véghez viszik a projektet (még a félelmetes és szinte lehetetlen kacsa kicsontozást is). De Julie-nak rá kell döbbenie, hogy a képzeletében élő és a valódi Julia Child közt hatalmas szakadék tátong. Ezt az is bizonyítja, hogy utóbbi tiszteletlennek nevezte, az őt nem kicsit imádó Julie-t. A sorsuk jól végződik, mert Julie-ból befutott, sikeres író lett.

Összegészében nagyon jó kis film, nem kevésbbé jó színészekkel (Julia Child=Meryl Streep; Julie Powell=Amy Adams; Paul Child=Stanley Tucci; Eric Powell=Chis Messina). Mindenkinek ajánlom (márcsak a kajákért is érdemes megnézni—->Bon Apetit!)

jún 26

Suszter, szabó, baka, kém

Kezdeném azzal, hogy a film megnézése után olvasgattam a port.hu-s kommenteket. Azokra ennyi a válaszom: én nem ájultam be ettől a filmtől, DE fölfogtam első megnézésre a szálakat, pedig bár nem közlöm hány éves vagyok, egyesekre elég égő lenne, hogy felnőtt 35-40 éves embereket lepipál egy tini észben. Ráadásul hozzá kell még tennem, hogy nő vagyok, ÉS van térlátásom, elnavigálom magamat egy térképen és szeretem a gondolkozós filmeket (ahogyan a nyáltól csöpögő romantikusokat is  🙂 ). Elismerem, hogy körülbelül a film felénél kezdett derengeni a helyzet és a végén “a nagy leleplezésnél” végre kb. teljesen átláttam a sztorit, bár sok-sok esemény, csalás és árulás volt közben, és gondolkodtam közben és utána, de azért megértettem. Viszont elismerem, hogy egy 1,5 órán keresztül untam, aztán az utolsó fél órában beindult.

Plusz, ahogy bontakozott ki a történet és egyre több színészt láttam, megállapítottam, hogy úristen a felét ismerem a szereplőgárdának, ráadásul marha jók is vannak köztük. Csakhogy említsek párat: Gary Oldman, Colin Firth, Toby Jones, Benedict Cumberbatch, Mark Strong, John Hurt, Tom Hardy és még sorolhatnám. Az meg külön tetszett, ahogy az elején Budapesten Mucsi Zoltán és Kálloy Molnár Péter megjelent.

A magyar vonatkozás megdobogtathatta hazafias szívünket (aranyos volt, ahogy – gondolom – a Nyugatinál magyar indulót játszott a fúvószenekar). Visszatérve a véleményemhez, egy 15-20 percet lehetett volna rajta spórolni. Persze a hangulat eléréséért ilyen hosszúra kellett csinálni, bár pont emiatt vált vontatottá. Nem vártam tőle semmit. Nem is tudtam róla semmit, amikor leültem megnézni. Szóval nem volt se csalódás, se meglepetés.

Port.hu-san írom: SPOILER (amiben a cselekményről írok, akár a végkifejletről is, mint pl most): szóval a Colin Firth által alakított Bill Haydon-t, azaz a legjobb barátját kímélte meg Szibériától Jim Prideaux (Mark Strong) azzal, hogy lelőtte, bár elsőre nem mindenki arra gondol, hogy ez olyan nagy baráti tett. Colin Firth pedig azért mosolyodott el, hogy engedélyezze ezt a tettet, és hogy biztosítsa gyilkosát, hogy egyetért vele és köszöni ezt a cselekedetét. Amúgy mindig sajnáltam szegény szerencsétlen kémeket, hogy nincsen saját életük és bárkivel is kerülnek közelebbi kapcsolatba, el kell űzniük őket a biztonságuk érdekében. Nem csoda, hogy Ricky ki akart szállni. SPOILER VÉGE. Nem tetszett különösebben, de elhiszem, hogy másnak meg nagyon. Hogy megérdemelte a díjakat? Végülis elég profin van megcsinálva, tehát igen. Az biztos, hogy figyelni kell és sokat gondolkodni. Van egy hangulata, és bár sokan hibának róják fel, szerintem nem rossz, hogy a 60-as 70-es években játszódik. Olyan amilyen, finoman lehet szidni, de mindenki vegye észre a jó tulajdonságait is, mégha nem is jött be neki.

jún 25

Tintin kalandjai

Nagyon kedvelem Spielberget, általában jó filmeket csinál és bár a Tintin kalandjainak látványvilága különleges (ha jól gondolom, akkor ugyanazzal a technikával készült, mint a 2004-es Polar expressz, azaz egyes jelenetek fel vannak véve a valóságban és azokat átanimálják, míg a többi részt számítógéppel odarajzolják), a sztori azonban nem nagy durranás. Kedves, aranyos, egyes helyszínek képe lenyűgöző, de nem éltem bele magamat, mert bár még gyereknek számítok (nincs még meg az a fránya 18 év), de az biztos, hogy nálam jó pár évvel kisebbeknek készült. Eleve nem rajongok Jamie Bellért (a Tintint alakító színészért), akit kapásból nem kedveltem meg, mert Saint John szerepében a Jane Eyre-ben nem alakított valami hatalmasat. Amúgy meg bár tudom, hogy Tintin ilyen volt már eredetileg is a képregényben, azért ez a felnyalt séró… Andy Serkis, mint Haddock szuper (,mint általában), bár alig lehetett felismerni, dehát azt se gondolná róla senki ránézésből, hogy ő Gollam. Mindenesetre jól játszott. Ahogyan Daniel Craig is, mint a fő rosszfiú, Sakharin. A kedvencem azért mégis Milu, a kis foxi kutyus, mert persze ő a legédesebb. Végülis a történet annyi, hogy Tintin kiskutyájával, Milu-val együtt szokásához híven riporter szakmájának megfelelően mindenbe beleveri az orrát. Így történt most is, amikor megvett egy hajómakettet, amit utána többen is rengeteg pénzért meg akartak venni. Az Unikornis (3 árbocos, 2 soros, 50 ágyús ritkaság) eredetijének utolsó kapitánya Sir Francis Haddock. átkot vont a fejére elrejtve szeretett hajója titkát, mert a hivatalosan dohányt szállító hajónak volt egy titkos rakománya is! Mindenesetre Tintint elrabolják és egy hajóba zárják, ahol összeismerkedik annak fogvatartott kapitányával, Haddockkal. Megszöknek és próbálnak hamarabb eljutni Bagghirba (?) Sakharin előtt. Hogy végül mi lesz a kaland vége, azt derítse ki akit érdekel!

jún 25

Anna Karenina

Olvastam már a könyvet kb. fél évvel ezelőtt, de a filmet csak most szereztem meg. Az 1997-es Sophie Marceau és Sean Bean főszereplésével készültet néztem meg. Bár szép történet, végülis sosem szerettem meg igazán (a vége miatt nem meglepő módon).

Igazából arról szól, hogy 1881-ben a már 8-9 éve Alekszej Karenin a minisztériumokba is bejáratos idősebb úr fiatal feleségeként élő Anna Karenina elment összebékíteni bátyját és sógornőjét, miután Sztyiva (a bátyj, teljes nevén Sztyepan Arkagyevics Oblonszkij) megcsalta Dollyt (a sógornőt, Darja Alekszandrovna Oblanszkajat) a nevelőnővel. Anna a vonaton Vronszkaja hercegnővel utazott, s miközben leszállt onnan összetalálkozott a hölgy fiával a sármos, jó kiállású, Alekszej Krillics Vronszkij gróffal. Hosszú szemezés után szétválnak és legközelebb a Scserbackij hercegnél tartott bálon találkoznak, ahol Kitty-nek (Katyerina Alekszandrovna Scserbackaja hercegnőnek) Sztyiva sógornőjének teljesen összetörik a szívét. Szegény eléggé odavolt Vronszkijért. Persze a dologból viszony lesz, ráadásul egy idő múlva Anna mindent elmond a férjének. Innentől kezdődik, hogy váljunk/ne váljunk, Anna magával viheti Szerjozsát (a fiát) vagy nem. Innentől nem mondom tovább, csak annyit még, hogy nem a legvidámabbul végződik.

A film nem adta vissza teljesen azt a hangulatot és bizonyos  részeket nagyon leegyszerűsítettek, persze nem várható el, hogy egy sok cselekményes történetet pontosan adjanak vissza, de azért a főbb események itt is megvoltak. A legnagyobb (szerintem teljesen fölösleges) tévedésük, hogy Anna nem vetélt el, hanem egy lányuk született Vronszkijjal, Annie. Azzal nem volt bajom, hogy Levin mesélte el (Sztyiva barátja) és a végén azt hozták ki, hogy ő Lev Tolsztoj (a mű eredeti írója). Az pozitívum volt, hogy Levin összes filozófiai problémáit nem erőszakolták ránk. Sophie Marceau elbűvölő volt és jól adta vissza a karaktert. Sean Bean pedig megtestesült Vronszkij! Bár ez nem tartozik a filmhez, de az idén kijövő új Anna Karenina Vronszkija borzalmas! Egyrészt (túl) fiatal, másrészt nem jó képű, harmadrészt rondára lett sminkelve és szőke! Viszont nagyon szép lesz a látványvilág és nagyon kedvelem Keira Knightley-t, Jude Law-t és Matthew Macfadyent. Visszatérve a szereplőkhöz  Alfred Molina (Levin) nagyon aranyos volt, Mia Kirshner (Kitty) meg szép és kedves.

Anna Karenina (1997) Poster

 

jún 23

Az erő krónikája

Chronicle - A science-fiction drama movie

Lehet, hogy vannak ehhez hasonló filmek, de nekem valahogy annyira egyedinek és eredetinek tűnt a történet, hogy teljesen elámultam. Kifejezetten zavart Andrew folyamatos nyávogása, de ettől eltekintve, mit is mondjak, szuper volt. Végülis a történet annyi, hogy a kameramániás Andrew-t (Dane DeHaan), az unokatestvérét, aki amúgy elég normális, Matthew-t (Alex Russel) és a gimi sztárját a politikusnak készülő Steve-t (Michael B. Jordan) egy buli közben, messze az erdőben egy különös lyukban, ahonnan még különösebb hangok törnek elő, egy félelmetes világító leginkább kristályra emlékeztető valami „besugározza”, nem sokkal később a telekinézis jeleit kezdik észlelni magukon (telekinézis=tárgyak mozgatása, emelése, átalakítása pusztán az elménk segítségével). Egyre több gyakorlással, egyre erősebbek és ügyesebbek lesznek pl.: megtanulnak repülni, önmaguk felemelésével. A legjobban Andrew-nak mennek a finom mozgások: a kamera röptetése, kártyák és almák mozgatása… viszont nagyon erőszakos kezd lenni, és bár tényleg szörnyű az otthoni helyzet (iszákos extűzoltó apa, nagyon beteg folyamatosan ágyban fekvő anya), de azért nem kéne az egész világot ellenünk képzelni és magunkban a csúcsragadozót látni, aki bármit megtehet. Ennek a filmnek valahogy nincs szívem lelőni a végét, inkább mindenki nézze meg. Nem egy Eredet, de a maga nemében nagyon jó.

Chronicle FilmChronicle FilmThe Cast of Chronicle

jún 23

Csempészek

Contraband MovieContraband starring Mark WahlbergContraband Movie

Nem volt rossz, meg szeretem Mark Wahlberg stílusát, de kicsit besokalltam a sok „ba***d”-ból. Ettől eltekintve egy elég sok fordulattal ellátott akciófilm, amiben nem meglepő módon (a címből is kiderül), hogy csempészek csempésznek csempészárut. Mint általában, a családban valaki, itt éppen a főhős sógora magára haragít egy befolyásos bűnözőt egy meló elszúrásával. Persze főszereplőnk, Chris Farraday (Mark Wahlberg), az említett „iparban” dolgozott régebben, ráadásul elég profin. Viszont azóta kiszállt belőle, tisztességes útra tért és ebben a filmben éppen riasztó szerelő vállalkozást indított. Feleségével (Kate Beckinsale-lel) és két fiával éppenséggel a legkevésbé hiányzott, hogy sógora Andy rájuk zúdítson egy egész banda fegyveres maffiózót. Mindenesetre újra belép a rendszerbe, megkéri a barátját Sebastian-t, hogy vigyázzon a családjára, és próbálja eljuttatni az árut a megadott idő (2 hét) alatt. Összeszedve egy kis bandát végrehajtja sok-sok fordulat, fenyegetés és akció után a szállítást, így mindenki jól jön ki, ráadásul még egy különleges tárggyal (nem árulom el mivel) még meg is gazdagodnak. Aki szereti az ilyen típusúakat nézze meg.

 

jún 23

The way we live now

Hát igen, ezt a filmet már régóta halogattam (nem volt hozzá feliratom), de csekély angol tudásommal felszerelkezve nekiálltam. A dologban az az érdekes, hogy még így is értettem a nagy részét,  bár elismerem nem olyan nagy cucc lefordítani az „i love you” és „two pairs”-hoz hasonló mondatokat, főleg úgy, hogy látom az eseményeket. Természetesen, mint nagy Matthew Macfadyen fan, nem mellesleg David Suchet (bár inkább, mint Poirot) és Cillian Murphey kedvelőként tetszett. Aranyos kis kosztümös sorozat (4-szer kb. 1h 10 perces). Mivel nem nagyon ismert, ezért nem sokan ismerik, de egy kosztümös film őrült (mint én) próbáljon hozzájutni. Jó sok szerelmi szál (kell ennél jobb? :D), kis dráma, hisztis/mosolygós Matthew… ahhhh… Kb. ennyit tudok hozzáfűzni. Egyébként: Londonból érkezik egy Mr. Melmotte (David Suchet) nevezetű üzletember. Vesz egy nagy házat, hozza magával a feleségét (Helen Schlesinger) és lányát, Marie-t (Shirley Henderson). Sir  Felix Carbury (Matthew Macfadyen) egyetlen éltető eleme a kártya, van egy szeretője, Ruby (Maxine Peake) és profin (pár szemkápráztató mosollyal és tettel) elcsábítja Marie Melmotte-ot. Felix húga, Hetta (Paloma Baeza) talán az egyetlen, aki végig normális, józan és racionális marad. Anyja pedig az ő kedvenc kicsi fiacskájának öröméért bármit megtesz, viszont ugyanezen drága fiacskája mindig megzavarja, hogy összejöjjön Mr. Broune-nel (David Bradley – ha valaki látta a Harry Pottert, akkor gondolkodjon el ki is volt ott ő), a család támogatójával… Rajtuk kívül még ott van Felix  unokatestvére, Roger Carbury (Douglas Hodge), aki szerelmes Hettába viszonzatlanul és a barátja Paul Montague (Cillian Murphey), aki szintén szerelmes Hettába viszonzottan, azonban neki van egy régebbi amerikai szerelme, Winifred, aki persze mindent összekavar. Ezeken kívül még Ruby kérője, John Crumb (Nicholas McGaughey) és a kártyapartnerek a lényegesek. Egy rakat félreértés, csalódás, csábítás és cselszövés után minden jóra fordul+mindenki összejön. 😀

Bocsánat a képek minőségéért, de nekem ilyen volt az egész film és csak ilyet tudtam belőle kihozni. De másoktól szereztem jobb fotókat:

jún 23

Titánok haragja

Nem mondom, jobb volt az elsőnél, ugyanis már nem kellett átesünk a hős lelki és harci fejlődésén, hanem már egy kis sztorit is sikerült csinálniuk a forgatókönyv íróknak. -> Zeusz (Liam Neeson)  elment a halászként élő félisten fiához, hogy annak segítségét kérje, mert Kronosz és a titánok próbálnak kiszabadulni alvilági börtönükből, a Tartaroszból (ennél a pontnál elgondolkodtam, egyrészt, mert nem biztos, hogy jól emlékszek, hogy tényleg a Tartaroszról volt szó, ilyen szempontból elismerem elég pocsék a memóriám, viszont a másik, hogy a Tartarosz az alvilágban van? mintha a Halhatatlanokban egy hegy lenne… de lehet, hogy hülyeségeket beszélek össze). Perszeusz (Sam Worthington) nemet mond, ugyanis a fiának, Héliosznak apára van szüksége, ráadásul ő inkább egyszerű halász szeretne maradni, még akkor is, ha az előző rész folyamán megölte a Krákent. Zeusz rábólint, hogy ím legyen meg a fia akarata és elmegy az alvilágba, ahol összefut két testvérével Poszeidónnal és Hádésszal (Ralph Fiennes); és fiával a háború istenével, Árésszal. Viszont elég nagy pácba kerülnek, amikor kiderül Hádész és Árész szövetkeztek ellenük és Kronosszal egyezséget kötve megsebesítették Poszeidónt és elfogták Zeuszt. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az istenek ereje egyre csökken, mert az emberek már nem imádkoznak hozzájuk, így persze legyengülve könnyebben sebezhetőek. A villámistent pedig végső erejétől megfosztva  szerették volna látni, hogy az isteni energia által kiszabadíthassák apjukat/nagyapjukat (kinek mi), hiszen ez volt az egyezségben. Ők így elkínlódnak a film felén keresztül (ez persze csak pár jelenetet jelent, amíg láthatjuk őket), miközben Perszeusz faluját megtámadja egy mérget és tüzet okádó szörny (micsoda kombináció), erre főhősünk szereplési mániája is előkerül és számomra ironikus módon, abban a pillanatban, amikor meglátja félelmetes ellenségét, a mellette (!!!) lévő asztalt ellökve szabaddá teszi egy (hiperszuperül) elrejtett csapóajtót, amiből régi jó kardját elővéve támadásnak indul. Nagy nehezen (miután a falu fele leégett) végre megöli a bestiát.

Fiával ezután elment az Idol hegyen lévő Istenek templomába, ahol a súlyos sérülésekkel rendelkező Poszeidón elirányítja (szintén félisten) fiához, Agenorhoz. Mindezek után kilehelte a lelkét (lám-lám mégse olyan halhatatlanok ezek az istenek). Perszeusz ezek után elrepült a fekete Pegazus hátán a szépséges és harcias  Andromédához (Rosamund Pyke), aki fogvatartja Agenort, aki egyébként  hivatásos tolvajként éli mindennapjait. A kiszabadulásért cserébe a két unokatestvér (Agenor+Perszeusz),  Androméda és még pár katona eljutnak az Elbukotthoz (Héphaisztoszhoz – Bill Nighy), aki az egyszerűség kedvéért egy elvileg nem létező szigeten küklopszokkal körülvéve tengeti mindennapjait, mert régebben egy családi vitában szerencsétlenségére Hádész mellé állt és ezért ide száműzte Zeusz. Héphaisztosz tervezte egyébként a Tartaroszt, ahova egyszerű halandó csak egy időről-időre helyet változtató labirintuson keresztül tud bejutni. Mit ne mondjak sikerül nekik, bár addigra erősen megfogyatkoznak, mert márcsak a félistenek és Androméda maradtak. Nagy nehezen kiszabadítják Zeuszt, viszont addigra Kronosz „aksija is feltöltődött” drága fiacskájából, hogy kitört börtönéből. Érdekes módon bár Kronosz elvileg az idő, itt mégis tüzes szörnyként ábrázolják (hasonlít egy kicsit a Gyűrűk Urából megismert balroghoz, bár ő kicsit szilárdabb).

Egyébként ezt a cukipofát  csak a triumdárdával, azaz Zeusz villámjának, Hádész villájának és Poszeidón szigonyának egyesüléséből létrejövő fegyverrel lehet legyőzni. Mire mindezeket innen-onnan összeszedi Perszeusz, addigra Androméda hadserege is felkészül a harcra, bár baromi sok titán baromi sok ember ellen, nem túl egyenlő küzdelem. Hogy ne is ragozzam, mert hisz akit tüzetesebben is érdekel e filmek remeke, az megnézi szépen, míg aki a bejegyzés elolvasásával kipipálja ezt a filmet, annak elmondhatom, hogy Perszeusz természetesen ismét megmenti a világot a pusztulástól Kronosz szájába repülve Pegazuson, és ott a triumdárdával méretes lyukat vágva atombombához hasonlatos robbanást előidézve. A film végéhez még hozzátartozik, hogy bár Perszeusz még siratja Ió-t (a feleségét, akit az a bizonyos kaszás magával ragadott), azért mégis magához rántja Andromédát és annak méretes csókot ad. Még egy csipet meghitt beszélgetés Héliosszal és Vége.

Tényleg jobb volt, mint az első része, de azért a Halhatatlanoknak közelébe se ért (például a látványvilág nagyon ott volt). Egyébként pedig a kedves hoolywood-i filmstúdióknak üzenem, hogy szálljanak már le erről a témáról, mert már erősen elegem van belőlük, mert ha még mindegyik jó lenne, akkor azt mondom csak csináljátok, de így? Csakhogy adjak az utóbbi évekből ilyesmi stílusú történelmi/mítoszos filmet:  Titánok harca, Titánok haragja, Halhatatlanok, Percy Jackson és a villámtolvaj (teljesen kétségbe estem, amikor megtudtam, hogy jön a második része), Perzsia hercege és az idő homokja, kicsit régebbiek pedig a Gladiátor, Spárta, 300 és Trója (az utóbbi 4 kiváló film, ezeket csak a témakedvéért említettem meg. Mindenesetre mostanában kicsit rákattantak a görög mitológiára, nincs ezzel baj, csak csináljanak jó filmeket.

jún 08

A függetlenség napja

Nagy kedvenc, természetesen rengetegszer láttam, mindig szétröhögöm magam a bugyuta sztoriján, de ez filmtörténeti klasszikus, tehát érdemes is megnézni.

A lényeg, hogy jönnek az idegenek hatalmas csészealjakon, Amerika és az egész világ retteg (igen, az egész világ, mert hiszen mindenki tudja, hogy a legnagyobb bajok/támadások egy-két katasztrófafilmen kívül mindig az USA-t éri), de szerencsére velük van a profi pilóta, Steven Hiller (Will Smith); a tudós David Levinson (Jeff Goldblum) és végül az amerikai elnök, Thomas J. Whitmore (Bill Pullman). Hosszas szenvedések után végül (mindenki meglepődésére) győznek az emberek, a Földet leigázó űrlények felett.

A legjobb mondat az egész film folyamán “Hellóóó fiúúúúk!!!! Iiiiitt vaaagyoooook!” (az az öregember mondja ezt, akit már egyszer elraboltak a földönkívüliek, és ismét találkozik velük az ellentámadás folyamán).

Ja igen, űrlényeket csak egyetlen egy jelenetben mutatnak, különben mindig csak csészealjakat látunk, tehát aki viszolyog az undorító nyálas ufóktól, az is megnézheti, mert ebben nincsenek. A képért bocsi, aki nem szereti.

Külön sztorim kapcsolódik hozzá, ugyanis úgy február tájban a Film+ csatorna leadta a filmet, legalábbis próbálta, ugyanis attól a résztől kezdve, hogy Jeff Goldblum feldönti a berendezést és ezután rálő az űrhajóra, onnantól négyszer, ismétlem négyszer játszották le minimális hosszabításokkal a műt, ettől a bizonyos ponttól kezdve. Viszont a Film+-osok precizitásához, azt is hozzá kell tenni, hogy amikor a  film a tv műsor szerint bevégződött, akkor tényleg vége lett az egésznek, és minimális reklám után kezdődött a következő mozi. Ránéztem a facebook-os lapjukra, ahova én és pár másik néző is beírt, ehhez hasonló üzeneteket: “Na, mi van beragadt a lemez fiúk?” Mindenesetre szerintem tanultak az esetből, és azóta talán a dolgozók is a helyükön vannak, amikor dolgozniuk kell. 😀

 

jún 08

A minden6ó

Jim Carrey klasszikusa, amiben megtapasztalhatja, hogy milyen is isteni erővel bírni.

Televíziós bemondóként, Bruce Nolan (Jim Carrey), mindig a leggyengébb és legunalmasabb sztorikat kapja. Élete nagy lehetőségénél, karrierje ugrókövénél megkap egy, a Niagaránál készítendő riportot, amit természetesen, mint ahogy a filmekben lenni szokott, el is szúr. Mindezek után kirúgatja magát, megvereti magát egy “helyi menő csávók” bandával, ráadásul veszekszik a barátnőjével, Grace-cel (Jennifer Anniston-nal) is. Aztán reggel többször is megszólal a csipogója hiába kapcsolja ki, végül a romba dőlt élete miatti dühét kitöltve szépen ívesen kivágta az ablakon. A kütyün még egy kocsi is áthajt, de rendíthetetlenül jelzett tovább. Végül felhívta a készüléken megjelenő számot (555 0123). Elirányították egy elhagyatott épületbe, ahol a nagy fehérségben (hihetetlen tisztaságú és fényes padló, fal, oszlopok) egy fekete öregember (Morgan Freeman) vár rá, miközben takarít. Mint kiderül Ő, maga az Isten. Bruce-nak ad az erejéből, így ő is Mindenható lett. Ezt persze szépen ki is élvezte,

(a híres-neves paradicsomleves szétválasztás)

próbált mindent rendbe hozni, viszont a teljhatalommal nagy felelősség is jár. Ráadásul a városában élő hívők összes imája a nap minden percében ott zúgott a fejében, erre persze különböző kreatív ötletei voltak (iratok, sárga ragasztós cetlik… stb.), míg végül egy különleges “isteni” levelezőt hozott létre (“összes teljesítése” gombbal). Aztán főhősünknek rá kell jönnie, miután az egész műve ismét szétesett, hogy segítenie kell másokon és szebb életet kell élnie és aztán persze minden jó, ha a vége jó.

Személy szerint nagyon szeretem és már sokszor láttam. Aranyos romantikus vígjáték. Érdemes megnézni, ha az ember nem gondolkozós filmre vágyik.

Régebbi bejegyzések «

» Újabb bejegyzések